Volt egy szép leányka, egy szép fiút szeretett,
De a fiú őt megcsalta, s könnyen nevetett
A kislány csak egyre visszavárta kedvesét,
De a fiú nem jött el, másnak adta a szívét
A kislány nem tud várni, a fiú nem jön el,
A sínekre ki kell állni, hogy a vonat üssön el
Közeledik a gyorsvonat, megcsikordul a kerék,
S egy-kettőre kitódul a nép.
A tömegből jön egy fiú, lesüti két szemét,
Rápillant a kisleányra, s felismeri kedvesét:
-Tudtam hogy eljössz, nem hiába vártam én
Mosmár mégis tudom, te vagy az enyém!
Lehanyatlik a lány feje, lehunyja két szemét,
Mire az orvos megérkezik, a lány már nem él.
A tömegből jön egy lányka, átfogja a fiú derekát,
Majd kedvesen szól hozzá:-menjünk kedvesem tovább.
Nem megyek én innen tovább, szólt a fiú csendesen
Őt szerettem tiszta szívből, ő volt az én kedvesem!!